Od roku 1918 po súčasnosti / 1918-tól napjainkig


Poslal(a) Obecný úrad - 19 marec 2008

V jeseni roku 1918 došlo k rozpadu Rakúsko-Uhorskej monarchie. Na troskách monarchie vznikli nové nástupnícke štáty. Jedným z nich bola na základe vyhlásenia Českej národnej rady dňa 28.10.1918 Československá republika. Pred uzavretím mierovej zmluvy v Paríži, dňa 4.6.1920, československé vojská obsadili značnú časť Slovenska. Šaľu a jej okolie obsadilo československé četníctvo pomocou vojsk 6.2.1919. podľa mierových zmlúv s Maďarskom obsadené územia už tvorili integrovanú časť Československej republiky.

Československá štátna správa sa zakladala na rakúsko-uhorskej štátnej správe. Obec Dlhá nad Váhom aj naďalej tvorila s obcou Veča nad Váhom jeden obvodný notariát v služnovskom okrese Šaľa, ktorý patril do Nitrianskej župy. Zmenu priniesol zákon č. 126/1920 Zb. Zo dňa 29.2.1920 o zriadení župných a okresných úradov, ktorý nadobudol účinnosť na Slovensku dňom 1.1.1923. Miesta zaniknutých hlavnoslúžnovských úradov zaujali okresné úrady. Vedením okresného úradu bol poverený štátom menovaný úradník , okresný náčelník. Podľa citovaného zákona okres Šaľa bol začlenený do bratislavskej župy.

Na čele obecnej správy stál starosta obce. Starostu volilo obecné zastupiteľstvo, a prevažne zastával najsilnejšiu stranu. Po prvej svetovej vojne už existujúce strany v obci sa nevedeli dohodnúť o osobe obecného starostu a tak sa stalo, že od roku 1918 až do roku 1923 bolo v Dlhej nad Váhom 6 starostov.

Hneď po vojne v obci vznikli 3 strany a to: Sociálno-demokratická strana, Kresťansko-socialistická strana a Maloroľnícka strana. Neskoršie, až v roku 1928, v obecných voľbách aj Maďarská národná strana a Komunistická strana Československa mala svojich kandidátov. Môžeme konštatovať, že spomenuté strany mali svoje miestne organizácie, avšak ich činnosť bola úplne pasívna. Do roku 1932 malo obecné zastupiteľstvo 15 členov, po tomto roku sa počet členov zvýšil na 18. Podľa volebných výsledkov dostali strany mandát do obecného zastupiteľstva. Zamestnancami obce boli pisár, obecný doručovateľ, a pôrodná sestra, ktorá vykonávala aj funkciu prehliadača mŕtvych.

Kmeňový majetok obce pozostával z hnuteľností a nehnuteľností. Hnuteľný majetok tvoril obecný dom, obecný chudobinec, pastiersky dom a požiarna zbrojnica. Pri skúmaní obecných rozpočtov môžeme konštatovať, že jednotlivé položky až do roku 1945 boli rovnaké. Obec ročne hospodárenie obvykle uzatvárali so schodkom, čo sa snažili doplniť vyrubením obecných prirážok. Okrem daní a poplatkov značný príjem tvoril príjem z poľovného práva.

Ako sme už spomínali: Dlhá nad Váhom a Veča nad Váhom tvorili jeden obvodný notariát. Na čele notárskeho úradu stál vedúci notár, ktorý vyplývajúc z pracovných povinností pravidelne chodil do obce na obecný úrad. Na zasadnutiu obecného zastupiteľstva ako prednášateľ jednotlivých bodov viedol zápisnicu, avšak hlasovacie právo nemal.

Obec mala v práve používať obecnú pečať. Toto právo oprávňovalo starostu a v čase neprítomnosti vicestarostu. Os roku 1919 až do roku 1945 obec Dlhá nad Váhom používala nasledovné obecné pečate: „OBEC DLHÁ n. V., VÁGHOSSZÚFALU KOZSEG, OKRES ŠAĽA n. V.“ – „POL.OKRES ŠAĽA, Obec DLHÁ n. VÁHOM, Vág-Hosszúfalu Kozség, POL.JÁRÁS SELLYE“ – „NYITRA VÁRMEGYE VÁGHOSSZÚFALU KOZSÉG“ – „NYITRA ÉS POZSONY K.E.E. VÉRMEGYÉK, VÁGHOSSZÚFALU KOZSÉG“.

Pre miestne obyvateľstvo hlavným zdrojom obživy bolo poľnohospodárstvo, hoci kvalita poľnohospodárskej pôdy dosahovala len priemernú bonitu. Vlastníkmi pôdy boli väčšinou maloroľníci. V roku 1939 malo 33 maloroľníkov viac ako 10 kat. jutrá poľnohospodárskej pôdy. V tomto období už používali v poľnohospodárstve umelé hnojivá. Prvá mlátiaca súprava bola v dedine už v roku 1906, kým prvý traktor v roku 1927. Najväčšiu skupinu zamestnanými v poľnohospodárstve tvorili poľnohospodársky robotníci. Pracovali u bohatších gazdov, alebo na panstve Schey v Štrkovci.

Najväčšia nezamestnanosť bola v obci v prvej polovici 20-tych rokov. V roku 1922, oproti 40 zamestnaním robotníkom, 85 nemalo robotu. Počas veľkej hospodárskej krízy sa však našlo vhodné riešenie na zníženie nezamestnanosti. Pri regulácii rieky Váh, v roku 1932, sa podarilo nezamestnanosť znížiť skoro na nulu.

Po úspechu družstevného hnutia v krajine, bolo v obci založené v roku 1912 Potravné a speňažujúce družstvo. Činnosť družstva po schválení nových stanov v roku 1936 bola obnovená. Družstvo malo dve filiálky pohostinstvo a obchod s miešaným tovarom. Nová budova pohostinstva bola postavená v roku 1930. Slávnostne bola otvorená 19.10.1930. zásobovanie pohostinstva a obchodu zabezpečovala Hanza, ústredné družstvo v Galante.

Priemyselný podnik v obci do roku 1920 neexistoval, kedy tu vzniklo Liehovarnícke družstvo. Neskôr – ako Ústredné liehovarnícke družstvo – sa stalo členom Hanza, ústredného družstva v Galante. Na čele družstva stálo 5- členné riaditeľstvo. Družstvo vzniklo s cieľom aby z ovocia, z vedľajších produktov vína pálili pálenku a to speňažili. Z iniciatívy dekana-farára, vzniklo v roku 1929 Roľnícke mliekárenské družstvo. Na čele družstva stála 5 členná správa: predseda, podpredseda a traja členovia. Činnosť družstva sa sústreďovala na priamy predaj mlieka, výrobu a predaj mliečnych výrobkov. Družstvo bolo členom Ústredného družstva v Bratislave. V roku 1930 bola obci za náklady 6000 korún postavená mliekáreň.

Napriek tomu, že obec mala poľnohospodársky charakter, v malom počte tu vyvíjali svoju činnosť aj živnostníci. V roku 1939 ich bolo celkom 10: 2 stolári, 1 kolár, 2 obuvníci, 1 mäsiar, 2 kováči, 1 murár, 1 pekár, 1 krajčír a 1 vodný mlynár. V obci boli dve pohostinstvá, 3 obchody so zmiešaným tovarom, a 1 obchod s metrovým textilom. V čase zimných mesiacov v obci kvitol domáci priemysel: vyrábali sa prútené košíky a metly.

Rok Počet obyv. Nár.maď. Nár.čsl. R.kat. Ev.aug. Ref. Žid
1919 943 931 12 927 16
1930 1055 903 135 1035 4 - 12
1941 1053 1036 15 1038 - 4 11

Rok 1919 1930 1940
poč.domov. 150 213 263

Po prvej svetovej vojne sa vyučovanie školopovinných detí konalo v r.kat. ľudovej škole. Správcom ľudovej školy bola miestna cirkev. Školu viedla školská stolica, na čele stál zástupca cirkvi. Dvojtriednu školu, ktorá pôvodne pochádzala z minulého storočia, v roku 1933 prestavali. Projektantom a realizátorom stavby bola firma Sovány a Nagyfalussy z Nových Zámkov. Po rekonštrukcií mala ľudová škola troch pedagógov. V 20-tych a 30-tych rokov úspešnú prácu v prospech miestneho školstva vykonali manž. Šimunekovci. O obecnú stromovú školu sa staral miestny učiteľ. Cez školský rok bol povinný prednášať školákom o štepení a orezávaní ovocných stromov, aby vzbudili záujem detí o ovocinárstvo.

Obecné zastupiteľstvo v roku 1924 zamietlo návrh okresného úradu na zriadenie hospodárskej ľudovej školy v obci. Poslanci to odôvodňovali tým, že obec je chudobná, bojuje s vysokými obecnými prirážkami a mládež môže hospodárske vedomosti získať aj na panstve Schey v Štrkovci.

Rímsko-katolický kostol postavený v roku 1800 pôvodne v klasicistickom štýle, bol v týchto rokoch už v zlom stave. Vonkajšia a vnútorná rekonštrukcia sa konala v rokoch 1934-1936 z iniciatívy miestneho farára.

V rokoch 1937-1938 na počesť 46 obetiam padlých na frontoch I. svetovej vojny postavili pomník. Vojna zasiahla nielen miestne obyvateľstvo. Z veže r.kat. kostola, ako aj v iných obciach, zobrali zvony na vojenské účely, no obyvatelia si dali v roku 1919 v Trnave odliať nové zvony.

Medzivojnové obdobie v obci charakterizuje čulý spoločenský a kultúrny život. Súbežne s krajinskými spolkami vznikali v obci aj miestne odbočky. Korene najstaršieho spolku v Dlhej nad Váhom – Dobrovoľného hasičského zboru – siahajú až do čias monarchie. Nové stanovy zboru boli schválené s Krajinským úradom v roku 1929. Výzbroj požiarneho zboru bola uložená v požiarnickej zbrojnici: 1 požiarny voz s cisternou, 1 hasičská striekačka a ostatné potreby.

V roku 1930 vznikol Spolok chov ošípaných s plemennou knihou. Členovia tohoto spolku sa zaoberali chovom a predajom šľachtených ošípaných.

V tomto období najrozšírenejšou osvetovou činnosťou bolo ochotnícke divadlo. Vznik ochotníckeho súboru v obci sa úzko viaže k menu manž. Šimunekových, učiteľov ľudovej školy. Z ich iniciatívy vznikol miestny maďarský osvetový zbor. Miestna skupina Maďarského kultúrneho spolku na Slovensku (SzMKE), ktorí mal sídlo v Komárne, bola založená v roku 1936. Cieľom SzMKE bola ochrana a rozvoj duševných, kultúrnych záujmov obyvateľov maďarskej národnosti na Slovensku. Taktiež v roku 1936 bola založená miestna skupina Združenia katolíckej mládeže na Slovensku. Hlavným poslaním spolku bolo prehlbovanie nábožensko-mravnej výchovy mládeže v katolíckom duchu. Obecné zastupiteľstvo v roku 1924 schválilo založenie obecnej knižnice, ktorá bola umiestnená v ľudovej školy. Založili aj obecnú kroniku, na vedenie tejto kroniky sa dozerala 3 členná skupina, tzv. letopisecká komisia.

Keďže v októbri politické dohovory medzi Československom a Maďarskom, v Komárne, skončili bez výsledku, otázku maďarskej menšiny v Československu preniesli na medzinárodnú scénu. Dňom 2.11.1938 na tzv. I. viedenskej arbitráži zástupcovia Nemecka a Talianska prisúdili územie južného Slovenska – s početným slovenským obyvateľstvom – k Maďarsku. Jednotky maďarskej armády prišli na územie obce 10.11.1938. začlenenie pričlenených území do Maďarska kodifikoval zákonný článok XXXIV z roku 1938. Dlhá nad Váhom sa stala hraničnou obcou. Po obnovení pohraničného styku medzi Maďarskom a Československom bol určený hraničný priechod na severnej časti dediny, na seredskej ceste. Tento hraničný prechod slúžil pre majiteľov pôdy z Dlhej nad Váhom, z Kráľovej nad Váhom a zo Šale, ktorým poľnohospodárska pôda, v súvislosti s novými hranicami, pripadala na československé územie. V zmysle nariadenia veliteľa generálneho štábu maď. kráľ. armády, dňom22.12.1938 sa v okresoch skončila vojenská administratúra, a jej miesto zaujala civilná správa na čele s hlavným slúžnym.

Delenie notárskych úradov zostalo nezmenené. Obce Dlhá nad Váhom a Veča nad Váhom tvorili 1 obvodný notariát so sídlom vo Veči nad Váhom. Obecné zastupiteľstvo v roku 1941 schválilo nový obecný štatút, nakoľko starý, platný z Československej republiky stratil svoju platnosť.

Miestne obyvateľstvo z počiatočného optimizmu v súvislosti s pripojením k Maďarsku, rýchlo vytriezvelo. Tým, že panstvo Schey v Štrkovci bolo za hranicami, veľa ľudí prišlo o prácu. K tomu ešte prispelo aj to, že 60% celkovej výmery chotára bolo za demarkačnou čiarou. Jediným prínosom bol nárast počtu živnostníkov.

Po pričlenení k Maďarsku bol založený polovojenský spolok Levente. V roku 1939 mal 96 členov, a vedenie pozostávalo z jedného veliteľa jednotky, veliteľa čaty a z ôsmych pomocných inštruktorov. Okrem už spomínaného spolku Levente, v tomto období vyvíjali aktívnu činnosť dva spolky: Széchenyiho maďarský kultúrny spolok, a katolícky spolok agrárneho zamerania, ktorý pri založení (v roku 1939) mal 22 zakladajúcich členov.

Potravinárske zásoby, ako aj zásoby palív na jeseň 1944 boli v obci minimálne. Veľké bremeno pre obec znamenalo zásobovanie vojska. Podľa terajších výkazov vieme, že v obci bola nemecká jednotka Autokolon a počtom 250 vojakov a 50 áut. V obci bola umiestnená aj 1 tanková rota.

Obec bola oslobodená sovietskou červenou armádou 1.4.1945. škody, ktoré spôsobila vojna boli vyčíslené na sumu takmer 200.000 korún. Ako všade kde obyvateľstvo bolo maďarskej národnosti, aj v Dlhej nad Váhom na čelo miestnej správy bol menovaný obecný komisár.

Výsledkom psychického nátlaku reslovakizačnej akcie – ktorá sa začala roku 1946 – bola skutočnosť, že z miestnych obyvateľov 997 osôb žiadalo o zmenu národnosti v nádeji, že sa tým zachránia pred všetkými útrapami, ktoré, muselo podstúpiť obyvateľstvo maďarskej národnosti na Slovensku (vysídlenie do Maďarska, deportácia na prácu do Čiech).

Dôsledkom združstevňovania bolo v roku 1949 založené miestne poľnohospodárske družstvo. Zakladajúcich členov bolo 13, a obhospodarovali 42 ha pôdy.

Po zmene miestne správy, po februári 1948, vznikol v obci miestny národný výbor. Úrad sa presťahoval do novostavby MNV v roku 1962.

Prvé demokratické obecné voľby v dňoch 23.-24. novembra 1990 sa mohli uskutočniť až po novembrových udalostiach 1989. V 12 člennom obecnom zastupiteľstve sú zastúpené hnutia: Spolužitie – 7 a MKDH – 5 poslancov. Pri voľbách obecného zvíťazil kandidát MKDH Ing. Róbert Izsóf.

Nové obecné vedenie zahájilo svoju činnosť 1.1.1991.

Výsledky sčítania ľudu a domov z roku 1991:

Poč.obyv. Domy Maď.nár. Slov.nár. R.kat. Ref. Ev.
847 321 672 166 748 2 6


Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918 őszén felbomlott. A romjain keletkezett utódállamok egyike a Cseh Nemzeti Tanács által 1918. október 28-án kikiálltott Ceshszlovák Köztársaság lett. A háborút lezáró béketárgyalásokat megelőzően a csehszlovák katonaság, kissebb-nagyobb összetűzések árán, fokozatosan elfoglalta a mai Szlovákia területét. Vágsellyét és annak környékét 1919. február 6-án foglalta el a csehszlovák csendőrség, némi katonai támogatással. A párizsi béketárgyalásokon Magyarország képviselői – az első világháború utáni nemzetközi rendezés részeként, a győztes hatalmak képviselőivel – a versailles-i Kis Trianon kastélyban 1920. július 4-én írták alá a békeszerződést. E szerződés szerint a már elfoglalt terület Csehszlovákia részét képezte.

Csehszlovákia legelső közigazgatási elrendezése az osztrák-magyar közigazgatási rendszeren alapult. Vághosszúfalu Vágvecsével egy közjegyzőséget alkotott, továbbra is a Vágsellyei szolgabírói járásban, Nyitramegye részeként. Az 1920-ból származó 126. számú törvény, amely a megyei és a járási hivatalról szól, az addigi közigazgatási rendszert 1923. január 1-től megváltoztatta. Ennek értelmében a szolgabírói hivatalok megszűntek, helyüket a járási hivatalok foglalták el. Azok élén a járási főnök állt, aki az államhatalmat képviselte az adott járásban. Az új törvényből kifolyólag a Vágsellyei járást Pozsony megyéhez csatolták.

A községi önkormányzat élén a bíró állt, akit a választott képviselő-testület választott, és aki általában a győztes párt képviselője volt. Az első világháború utáni új politikai helyzet rányomta bélyegét Vághosszúfalu irányítására is. A már létező politikai pártok nem tudtak megfelelő személyt jelölni a bírói posztra, s így fordult elő, hogy 1918 és 1923 között a községnek 6 bírója volt.

A első világháború után három párt kezdte meg működését: a Szociáldemokrata Párt, a Keresztényszocialista Párt és a Kisgazda Párt. Később, az 1928-as községi válásztásokon, már a Csehszlovák Kommunista Párt és a Magyar Nemzeti Párt is indított jelölteket. E pártokról elmondhatjuk, hogy működésük csak a választásokat megelőző időszakban volt észlelhető. A községi képviselő-testület 15, 1932-től pedig 18 tagból állt. A pártok a választásokon elért szavazatok alapján kaptak mandátumot a községi képviselő-testületben. A község alkalmazottja az írnok, a községi kézbesítő, valamint a községi bába volt, aki egy személyben a községi halottvizsgáló szerepét is betöltötte. A község törzsvagyonát kevés ingatlan és néhány ingóság alkotta: a községháza, a szegényház, a pásztorház és a tűzoltó raktár.

A községi költségvetést vizsgálva elmondhatjuk: az egyes tételek 1945-ig nem változtak, csak az összegek. A költségvetési évet általában hiánnyal zárták, amit pótadó kivetésével próbáltak fedezni. Az adókon és az illetékeken kívül az ún. vadászati jog bérbeadása révén befolyt összeg volt még fontos bevételi forrás.

Mint már előbb említettük, Vághosszúfalu Vágvecsével alkotott egy közjegyzőséget. A közjegyző, hivatalából adódóan, rendszeresen kijárt Vághosszúfaluba. A képviselő-testületi üléseken az ügyrend előadójaként a jegyzőkönyvet vezette, szavazati joggal azonban nem rendelkezett.

A községnek jogában állt a községi pecsét használata. E pecsét használatára a bíró, az ő távollétében a bíróhelyettes volt jogosult. 1919 és 1945 között a következő feliratos községi pecsétekkel találkozunk: „OBEC DLHÁ n. V., VÁGHOSSZÚFALU KÖZSÉG, OKRES ŠAĽA n. V.’ – „POL. OKRES ŠAĽA, Obec DLHÁ n. V., Vág-Hosszúfalu község, POL, JÁRÁS SELLYE” – „NYITRA VÁRMEGYE VÁGHOSSZÚFALU KÖZSÉG” – „NYITRA ÉS POZSONY K.E.E. VÁRMEGYÉK, VÁGHOSSZÚFALU KÖZSÉG”.

A falu lakosságának fő megélhetési forrása a mezőgazdaság volt, bár a termőföld minősége csak a közepes szintet érte el. A statiszták szerint is a mezőgazdaság foglalkoztatta a legtöbb munkaképes személyt. A földtulajdonosok többségét a kisbirtokosok alkották. A mezőgazdasági termelésben a műtrágyát is használták. Az első cséplőgép még a század elején, 1906-ban került a faluba, míg az első traktor 1927-ben.1939-ben a községben 33 kisbirtokosnak volt 10 kat.holdnál nagyobb földtulajdona. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak csoportjában a mezőgazdasági munkásoknak volt a legnehezebb helyzetük. Ők tehetősebb gazdáknál, vagy a szomszédos Sopornya községhez tartozó Kövecsespusztán báró Schey Pál birtokán találtak munkalehetőséget. A munkanélküliség a 20-as évek első felében volt a legnagyobb. A nagy gazdasági válság idején viszont sikerült kiutat találni a munkanélküliség csökkentésére: 1932-ben, amikor a Vág folyami szabályozása folyt, a munkanélküliség szinte a nullára csökkent.

A szövetkezeti mozgalom országos sikerén felbuzdulva alakult meg 1912-ben a Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet. 1936-ban, az új alapszabály elfogadása után, a Szövetkezet újjáalakult. A szövetkezetnek vendéglője és vegyeskereskedése volt a faluban. A szövetkezeti vendéglőt 1930-ban építették. A házavató ünnepségre 1930. október 19-én került sor. A vendéglő és a vegyeskereskedés ellátását a Hanza Központi Szövetkezet biztosította. A községben jelentős ipari létesítmény 1920-ig nem működött. Ekkor alakult meg a Pálinkafőző Szövetkezet. Később Vághosszúfalui Gyümölcsértékesítő és Központi Szeszfőző Szövetkezet néven szerepelt, mint a galántai Hanza Központi Szövetkezet tagja. A szövetkezetet 5 tagú igazgatóság irányította. A szövetkezet azzal a céllal jött létre, hogy a tagok gyümölcstermését, hulladékgyümöcsét, a bor melléktermékeit a szövetkezet helyiségeiben gyümölcspárlattá, pálinkává dolgozzák fel és azt értékesítsék. 1929-ben megalakult a helyi Gazdasági Tejszövetkezet. E szövetkezet igazgatótanácsát is 5 tag alkotta: az elnök, az alelnök és 3 tanácstag. A szövetkezet célja a tej és a tejtermékek közvetlen, vagy feldogozás utáni értékesítése volt. 1930-ban a szövetkezet 6.000 koronás költséggel tejcsarnokot épített.

Annak ellenére, hogy Vághosszúfalu mezőgazdasági jellegű település volt, csekély számban iparosok is működtek itt. 1939-ben 10 iparost írtak össze: 2 asztalost, 1 bognárt, 2 cipészt, 1 bércséplőt, 1 hentest-mészárost, 2 kovácsot, 1 kőművest, 1 péket, 1 szabót és 1 víziolnárt. A községben 2 kocsma volt, valamint 3 vegyeskereskedő és 1 rőfös kínálta áruját. A téli hónapokban jelentős háziipar folyt a faluban: kosarat és seprűket készítettek.

Év Magy. (Cseh-)szlovák R.Kat. Ág.ev. Ref Zsidó Összlak. Házak sz.
1919 931 12 927 - - 16 943 150
1930 903 135 1035 4 - 12 1055 213
1941 1036 15 1038 - 4 11 1053 263

Az első világháború után az iskolaköteles gyerekek oktatása továbbra is a r. kat. népiskolában folyt, amelynek fenntartója a helyi katolikus egyház volt. Irányítását az iskolaszék látta el, ennek elnöke az egyház képviselője volt. A múlt században épült kétosztályos iskolát 1933-ban átépítették. Az átépítés után az iskolában már három tanerő működött. A községi faiskola gondozása mindenkor a kántortanító kötelességének számított. Évente 2–3 alkalommal volt köteles az iskolás gyerekeknek a faiskolában a gyümölcsfák oltásáról és metszéséről előadást tartania, hogy a gyerekek érdeklődését már ebben a korban felkeltse a gyümölcskertészkedéshez.

1924-ben a községi képviselő-testület elutasította a járási hivatal ajánlatát egy gazdasági iskola létesítésére. A képviselők ezt arra hivatkozva tették, hogy a község szegény, magas pótadókkal küzd, s a fiatalság a gazdasági tudást amúgy is elsajátíthatja a közeli Schey uradalomban.

Az 1800-ban klasszicista stílusban épült r. kat. templom egyre rosszabb állapotban volt, külső és belső felújítását 1934-36- ban végezték el. A felújítás kezdeményezője az akkori helyi plébános volt.

Az első világháború sok helybeli lelkében hagyott szomorú emléket. A harctereken elhunyt 46 honvédnek 1937-38-ban 16.000 korona költséggel emlékszobrot állítanak. De a világháború nemcsak emberáldozatot követelt: a templom tornyából elvitték a harangokat is, mint számos más helyen. 1919-ben azonban újakat készítettek helyettük Nagyszombatban.

A két világháború közti időszakra a község pezsgő egyesületi és kulturális élete jellemző. Az országos egyesületekkel párhuzamosan, helyi szinten is sorra különböző egyesületek alakultak. A legrégibb egyesület – melynek gyökerei még a monarchia idejére vezethetők vissza – a Hosszúfalui Önkéntes Tűzoltó Egylet volt. Csehszlovákia megalakulása után az egylet új alapszabályát 1929-ben hagyta jóvá az Országos Hivatal. Az ÖTE felszerelését képző egy lajtkocsi, egy fecskendő, valamint a további szükséges eszközök a tűzoltóraktárban voltak elhelyezve.

A közművelődés legelterjedtebb formája faluhelyen, abban az időben a színjátszás volt. A komáromi székhelyű Szlovenszkói Magyar Kultúr-Egylet (SZMKE) vághosszúfalui szervezete 1936-ban alakult, az SZMKE a szlovákiai magyar lakosság szellemi és kulturális érdekeinek megőrzése, fejlesztési céljából alakult.

Ugyancsak 1936-ban alakult meg az SZKIE (Szlovenzkói Katolikus Ifjúsági Egylet) vághosszúgalui csoportja. Ez az egyesület a katolikus ifjúság szellemi-erkölcsi nevelését tartotta legfőbb küldetésének.

A községi képviselő-testület 1924-ben hagyta jóvá a községi könyvtár létesítését, amelyet az iskolában helyeztek el.

Miután 1938 októberében a Magyarország és Csehszlovákia közti megbeszélések csődbe fulladtak, a szlovákiai magyarság kérdését az 1938. november 2-án aláírt ún. első bécsi döntés értelmében oldották meg. Ebből kifolyólag Dél-Szlovákia magyarlakta területét – nagyobb számú szlovák népességgel – Magyarországhoz csatolták. A magyar honvédség 1938. november 10-én érte el Vághosszúfalut, és a visszacsatolt területek egyesítését a november 13-án kihirdetett 1938. XXXIV.tc. kodifikálta. Vághosszúfalu így határközség lett. A Magyarország és Csehszlovákia közti határzárat 1938 december 5-én oldották fel. A Vágsellyei járás területén, a kettősbirtokosok részére, a falu északi kijáratánál, a Szered felé vezető országúton pedig kizárólag Vághosszúfalu, Vágkirályfa és Vágsellye kettőbirtokos lakossága rézére ki- és belépőhelyet nyitottak. A M. kir. honvédség vezérkari főnökének rendelete értelmében a járásokban december 22-én megszűnt a katonai közigazgatás. Helyét a polgári közigazgatási hatóságok vették át, élén a járási főszolgabíróval.

A jegyzői körök beosztása nem változtatta meg az eddigi álláspontját. Vágvecse és Vághosszúfalu továbbra is egy közjegyzőséget alkotott az előbbi székhellyel. 1941-ben a községi képviselő-testület új községi szabályrendelet fogadott el – mivel a csehszlovák állam alatt elfogadott érvényét vesztette.

A kezdeti örömmámoros hangulatból kijózanodva, sokan rádöbbentek, hogy a visszacsatolás – némi pozitívumai ellenére – a határterületeken lakók részére jelentős gazdasági hátrányt jelentett. Sok helyi mezőgazdasági munkás elvesztette addigi munkahelyét, mert Kövecsespuszta a határ túloldalára került. A község 1770 kat. holdas határának kb. 60 százaléka a demarkációs vonalon túl volt. Az egyedüli fellendülést az iparosok számának növekedése jelentette.

Közvetlenül a visszacsatolás után megalakult a helyi Levente Egyesület. 1939-ben 96 tagja volt ennek a félkatonai szervezetnek. Irányítását 1 csoportparancsnok, 1 szakaszparancsnok és 8 segédoktató végezte. A községben abban az időben még két más egyesület működött. A Széchenyi Magyar Kultúr Egyesület, valamint az 1939-ben 22 taggla alakult Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet.

1944 őszén, a front közeledtével, a község élelmiszer- és tüzelőanyag készlete a minimálisra csökkent. Nagy teher volt a beszállásolt katonaság ellátása is. A korabeli kimutatásokból tudjuk, hogy a faluban a német Autokolona egység 250 fős állománya volt elhelyezve 50 autóval, valamint egy német páncélos század.

A községet a szovjet Vörös Hadsereg 1945. április 1-én szabadította fel. A háborús károk összértéke a faluban csaknem elérte a 200 000 koronát. Mint a többi magyar többségű településen, a közigazgatás élére itt is a kinevezett komiszár került. A falu irányításában a 4 tagú tanácsadó testület volt segítségére.

A második világháborút követő több éves jogfosztottság a helyi magyarságban mély nyomot hagyott. Az 1946-ban meghirdetett reszlovakizáció (visszszlovákosítás) lélektani nyomásának 997-en kérték nemzetiségük megváltoztatását – bízva abban, hogy megmenekülnek a magyar nemzetiségű személyeket fenyegető következményektől (kitelepítés, deportálás)

A szövetkezetesítés eredményeként, 1949-ben, 13 alapító taggal és 42 ha összföldterülettel megalakult a helyi szövetkezet. Az 1948-as februári események után gyökeres változás állt be a helyi közigazgatási rendszerben. Ez eredményezte, hogy 1950-ben létrejött a helyi nemzeti bizottság. E hivatal 1962-ben az új épületbe költözött.

Az első demokratikus helyhatósági válásztásokra, az 1989-es novemberi események után, 1990. November 23-24-én kerülhetett sor. A választási eredmények alapján a 12 tagú képviselő-testületbe az Együttélésnek 7, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomnak pedig 5 jelöltje jutott. Ez az új összetételű képviselő-testület 1991. Január 1-én lépett hivatalba. A szóban forgó választások a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom polgármester-jelöltjének: Izsóf Róbert mérnöknek győzelmét hozták.

Az 1991-es népszámlálás adatai:

Összlak. Ház Magyar Szlovák R.kat. Ref. Ág.ev.
847 321 672 166 748 2 6